Arany-Tóth Katalin vagyok. 1966. május 9-én születtem, Hódmezővásárhelyen. Azóta is itt élek, szülővárosomban. Úgy érzem itt magam, mintha én is egy gyökér, vagy egy földbe ékelődött kődarab lennék. Szeretek itt élni.

Már fiatalon elkezdtem a versek iránt érdeklődni. Váci Mihály költészetét 14 évesen ismertem és szerettem meg. Emlékszem, érettségi után, amikor közgazdasági szakképesítésemmel elhelyezkedtem első munkahelyemen, elhatároztam, hogy minden keresetemből vásárolni fogok egy verses kötetet. Így került könyvespolcomra, a nagy becsben álló Váci összes műve mellé Radnóti, Tóth Árpád, Kosztolányi, Juhász Gyula, József Attila, Ady, Petőfi, Simon István és még sorolhatnám… Akkor még nem gondoltam, hogy a versek világa bennem is alkotóvágyat ébreszt.

1994-ben, életem egy nehéz szakaszához érkezett. Elváltam, és egyedül maradtam három kicsi gyermekkel, munka nélkül. Középső gyermekem, genetikai rendellenessége miatt már akkor is fogyatékosok otthonában élt. Nehéz volt feldolgozni, hogy bizony vannak olyan megváltoztathatatlan körülmények az életünkben, melyekkel csak megbékélve lehet tovább lépni az úton. Az évek megtanítottak arra, hogy a másság egyedi arculata mögött határtalan szeretetet lakozik. Ma már hálás vagyok azért, hogy ebben a különleges szeretetben én is részesülhetek.

Nem volt könnyű a talpon maradás. Ebben az időszakban kezdtem el versekké formált gondolataimat papírra vetni – az írás, akkor még önterápia volt, ma már elválaszthatatlan része az életemnek.

11 év fióknak írás után, 2005-ben, az internetnek köszönhetően próbálkoztam először a nyilvánossággal, s ezzel egy új világ nyílt meg előttem.

Több internetes amatőr irodalmi portálon kezdtem el publikálni írásaimat, ahol nagyon sok biztatást kaptam. Már 2005-ben az Író Kilencek Nemzetközi Köre tagjává váltam, később az Irodalmi Rádió szerzői közé is csatlakoztam. Több pályázaton értem el dobogós helyezéseket, valamint néhány versemből dalok születtek. Írásaim olvashatóak a Kaláka c. irodalmi folyóiratban, és több kortárs irodalmi antológiában. 2007. óta tagja vagyok a Hódmezővásárhelyen működő Kárász József Alapítvány Irodalmi Körnek, mely szervezetnél 2008-ban Kárász József díj elismerésben részesültem. 2010-ben a Szegedi Írók Társasága tagjai közé fogadott, mely komoly szakmai elismerést jelent számomra.

A versek világa számomra egy különleges tisztaságot szimbolizál. Az írás, az önkifejezésnek egy olyan eszköze, mely hatalmas felelősséggel bír, hiszen a szavak hidat teremtenek az író és olvasó ember között, s ez a híd tőlünk, íróktól függ, milyen érzéseket közvetít.  Verseim arról szólnak, ahogy én látom, s megélem a világot, bízva abban, hogy egy-egy gondolatban mások is megtalálják saját sorsukat. Hiszem, hogy üzenet minden szó. Választott utamat törekszem alázattal végig járni, s bízom benne, hogy a szavak szolgálatában állva, hitem szerint teljesíthetem be küldetésemet.

Köszönettel tartozom szüleimnek, gyermekeimnek, páromnak, és barátaimnak, akik szeretettel és megértéssel támogatják utamat, biztatnak és bátorítanak. Különösen hálás vagyok olvasóimnak, akik keresik, olvassák, befogadják írásaimat.

Kívánom, hogy a verseim világában eltöltött idő nyújtson szép élményeket, maradandó pillanatokat.